IRODALOM 4. 

Balassi Bálint vitézi énekei

„Sas volt ő az apró madarak előtt” – írta róla Rimay János a tanítvány, költőbarát.

A 16. század gazdag és eleven irodalmi életének legnagyobb teljesítménye Balassi Bálint költészete. Őt tekinthetjük a magyar nyelvű irodalom első klasszikusának, világirodalmi szintű költőjének.

A korabeli humanista poézisben a vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban lett lírai témává a hazáért, a kereszténységért vívott harc a török hódítások idején. Balassi Bálint végvári vitézként maga is átélte ennek a sorsnak a nagyszerűségét, de terhét, sőt kínját is

(pl: Eger, Esztergom → halál)

1589-ben a jó hírnevét elvesztegetett, mindenéből kifosztott Balassi Lengyelországba bujdosott. S a távozni készülő költőt egyszerre megrohanja a múltat megszépítő emlékek sora. A haza eddig hiányzott költői szótárából, a szülőhaza csak most szépült „édes hazává”, „jó Magyarországgá”, most, mikor már hazátlanná vált. Megható búcsúversben köszön el katonamúltjától, barátaitól, „szerelmes ellenségeitől” (Júlia).

Hiányzik a jövő biztató reménye: a költő útja a meghasonlottságból a teljes bizonytalanságba vezet. Csak a visszahúzó, megszépült emlékek szerepelnek az elégiában: itt a jövőtlen múlt uralkodik. Mindegyik versszak végén más és más búcsúformula van: ez Balassi nyelvi gazdagságát bizonyítja.

A búcsú, az emlékezés az ihletforrása annak az 1589-ben keletkezett versének is, melynek címe: Egy katonaének: In laudem confiniorum („A végek dicsérete”)

• A 16. sz.-i históriás énekek epikus anyagát olvasztja lírává, s emeli fel a tudós reneszánsz költészet szintjére
• Az emlékek idézése kirostálta múltjából mindazt, ami szenny, bűn vagy szégyellni való volt, s felragyogtatta élete múlhatatlan értékeit. A költő katonai-vitézi erényeit senki sem vonhatja kétségbe: Eger
• A vers felépítésében a mellé- és fölérendeltség, a harmónia és a szimmetria reneszánsz rendje érvényesül, s uralkodó szerkesztési elve a hármas szám.
• Balassi-strófában íródott, 3 sorból szerkesztett versszak minden sora a belső rímek által 3 egységre tagolódik. Illetve az egész vers 3 x 3, tehát 9 strófából áll.
• „hárompillérű verskompozíció”, ez a három pillér az 1., az 5., és a 9. strófa.
• Az 1. versszak lelkes kérdése önmagában rejti a választ is: a végvári életformánál nincs szebb a világon.
• A költemény „címzettjei” a vitézek: nemcsak róluk, hozzájuk is szól a vers.
• A második szerkezeti egység (2-4.) az első strófa állítását igazolja, részletezi. Mozgalmas képek sorozatában jeleníti meg a végvári vitézek életének mozzanatait: harci kedv, portyára készülés, éjszakai ütközet stb.
• Ezt a mozzanatot fejleszti tovább az 5. vsz. A katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli.
• Szerkezetileg a vers középpontja ez a strófa.
• Hirdeti, a 16. sz.-i magyar humanista világnézet erkölcsi értékei: emberség és vitézség.
• Balassi fedezi fel a hazáért vívott önfeláldozó küzdelem erkölcsi szépségét, így avatja a végvári katonákat a reneszánsz legigazabb képviselőivé.
• A következő szerkezeti egységben (6-8.) ismét mozzanatos képek peregnek a katonaéletből (mint a 2-4. vsz.) de már az élet egyéb szépségeiről való lemondás gyászosabb hangulata jellemzi, az árnyoldalak kerülnek előtérbe: „kemény harcok” „éhség, szomjúság „nagy hévség”.

• Szembetűnő a hangulati-tartalmi ellentét a 4. és 8. vsz. zárósoraiban.

4. vsz.: csak a csataviselés utáni elnyugvás, erőt gyűjtő pihenés.

8. vsz.: az örök elnyugvás, a hősi halál. Csillogás, tavaszi verőfény övezi a vitézek török elleni küzdelmeit, de ennek végső állomása a hősi halál.

• Az önfeláldozó sors teszi oly dicséretessé a végbeliek példáját.
• A verset lezáró 9. strófa elragadtatott felkiáltással zengi az ifjú vitézek örök dicsőségét.

• Ez a nagy erejű érzelmi kitörés egyszerre válasz is a két, hangulatilag eltérő képsorozatra.
• Az utolsó sorban már a búcsúzó költő fájdalmas rezignációval – őszi hasonlat – kíván áldást és hadi szerencsét a végek katonáinak.

Nem katonaénekek, hanem tavaszi dalok az Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje… és a Széllel tündökleni nem ládd-é ez föld… kezdetű költemények. A vitézi élet elemei csak azért találhatók meg, mert maga a költő is végvéri katona ekkor, de nem hősi küzdelemre, hanem vidám borozgatásra s búfelejtésre akar buzdítani.