IRODALOM 10.

Berzsenyi Dániel ódái

Berzsenyi költészetét nagyban meghatározta költői indulása, tanulmányai, klasszikus műveltségének gyökerei. A Niklára költözés hatása, életformája, a költői lét vigasza.

Pályájának korai szakaszában versei világosan elhatárolható két csoportra oszlanak:

Rímes-hangsúlyos dalformában írt szerelmes versei és a klasszikus mértékre szedett hazafias ódák. Ezek időben nem különíthetők el egymástól.

Nagy példa képe volt Horatius, komoly klasszicistaösztönzést kapott tőle, s költészetében mindvégig megfigyelhetők hatásai. Ezért nevezték a Magyar Horácnak.

Ódái nyomán pedig Kazinczy az ódaköltő posztját jelölte ki számára.

Az óda jellemzői: Az óda fennkölt, magasztos tárgyú, gyakran bonyolult ritmikájú és felépítésű lírai műfaj. Emelkedett hangvétel, feszült érzelmi állapot jellemzi. A klasszicista óda didaktikus, tiszta, világos szerkesztésű. Horatius mintája érvényesül.

A nemzeti lét és nem lét hamleti kérdése, a régi dicsőség és a törpe jelen önkínzó szembeállítása, a nemzet pusztulásának víziója, a „nagyszerű” halál réme egész reformkori költészetünknek vissza-visszatérő témája. A nemzeti eszmélkedés, a függetlenségi gondolat az egyes népek romantikus irodalmának magvává, éltetőjévé lett, s ez bizonyos oktató, erkölcsnemesítő társadalmi szerepet rótt a toll mestereire.

Berzsenyi is – Horatius útmutatását elfogadva, a klasszicizmus parancsát is követve – vállalta ezt a küldetést: a nemzet megmentésére mozgósított, a lelkeket kívánta művelni, nemzetének akart szolgálni költészetével, elsősorban hazafias ódáival.

Ezek közül a legnevezetesebb, a legtöbbször idézett a Magyarokhoz (I.) című.

• Egyik legkorábbi, de leghosszabb ideig csiszolgatott költeménye (1796-1810).
• A témát illetően kaphatott ösztönzést Horatiustól, és tőle kölcsönözte az alkaioszi strófát.
• Izgatott, zaklatott menetű, nagy ellentéteket egymásnak feszítő alkotás.
• Áthatja a nemzet jövőjéért érzett önostorozó aggodalom, szorongó fájdalom.
• A reménytelenség hevíti, mely nemigen lát semmi reményt a romlás folyamatának megállítására.
• Az óda kulcsszava az erkölcs: ami régi, múltbeli, „tiszta” és vele szemben a „mostani veszni tért” erkölcs. Ez az oka a nemzeti hanyatlásnak.
• A költemény sodró lendülete váltakozva és egyre táguló méretekben villantja össze a kétféle időt, a múltat és a jelent: a múlt dicső nagyságát, erejét s a jelen romlását, erkölcsi züllöttségét.
• Az 1. vsz. megszólításában már megjelenik a vers szerkesztőelvét alkotó éles szembenállás, mely egyúttal erkölcsi ítélet is.
• Felháborodó megdöbbenés hangján ostorozza a jelen elfajultságát.
• A vers címzettje a „magyar”, a magyarság, a nemzet, melyhez E/2-ben szól. → dramatizált monológgá válik a mű.
• 2. vsz. a múlt kemény helytállását idézi. Ez a múlt nem idilli aranykor volt: „vérzivatarok”.
• Buda vára a nemzeti lét, a függetlenség jelképeként szerepel. Ezt a várat rombolja le a veszni tért erkölcs.
• 4-6. vsz.-on át ismét a múlt bizonyító tényei sorakoznak: Buda vára szembeszegült a külső hatalmak túlerejével. A nagyság és erő, a veszélyekkel büszkén szembeszálló rendíthetetlenség szilár alapja a „régi erkölcs” volt.
• A következőkben már 4 vsz-re tágul a fájdalmas önostorozás, a jelen bűneinek itt olvashatjuk legbővebb felsorolását. (7-10.)
• A „lassu halál” okozója a belső szétzüllés, mely úgy pusztította el valaha Rómát, mint ahogy a benne termő férgek őrlik meg az „éjszakai szélvészt” kiálló „kevély tölgy” gyökereit.
• Tölgy hasonlat: kevély tölgy, az ország metaforája. Ez az egyetlen részletesen kibontott hasonlat: a lassú halált, az észrevétlen pusztulást kívánja érzékeltetni.
• A romlásba döntő vétkek: a gyönyörhajhászó elkorcsosodás, a hagyományok megvetése, az anyanyelv elhagyása, az idegenmajmolás.
• A 11-12. vsz.-ok felkiáltó mondataiban újra a dicső múlt nagysága zeng – Attila, Árpád, Hunyadi harcait felmutatva. Egyszerre van jelen a büszke öntudat és a csüggedt kiábrándulás.
• 13-14. vsz.-ban hangváltás következik: az ódai hangot az elégikus váltja fel. A költő lemondó sóhajjal összegzi fájdalmas tapasztalatai: játékszerek vagyunk csupán az örökké változó sors kezében.
• Ez a lezárás kiteljesíti a pesszimizmust, elsodorja a korábbi feddésben megbúvó reményt is.
• Változást tapasztalunk a 9. vsz-tól kezdve. Eddig a prédikátori korholás E/2-ben szólalt meg, a „Mi a magyar most?” feljajdulás után a T/1 válik uralkodóvá. Mindez azt bizonyítja, hogy a költő végül mégis vállalja sorsközösségét az elsiratott nemzettel.
• Romantikus túlzások miatt meglepő szembeállítások, meghökkentő metaforák termenek.

pl: „vérzivatar”, „vak tűz”, „világot ostromló”, „öldöklő század”

Az előbbi költemény párja, mégis ellentéte a Magyarokhoz (II.) című költemény.

• Az előző költemény lemondó pesszimizmusával szemben ebben az ódában a kezdeti riadalom a jövőbe vetett szilárd, optimista hitbe vált.
• Történelmi háttere a napóleoni háborúk Európát megingató hatása.
• Szerkezete kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb, terjedelme rövidebb, 3-3 egységből álló szakaszra tagolódik.
• Az első egység uralkodó érzelme a rémület.
• Hajó-allegória: a háborúk által mozgásba lendült történelem viharzását a tenger forrongásának képe fejezi ki. Az állam hajója a tenger vad, elnyeléssel fenyegető hullámai között úszik.
• A sorokat megterhelő földrajzi tulajdonnevek É és D, K és Ny szélső pontjait jelölve ez egész földkerekség képzetét keltik fel.
• A legdöntőbb élmény az, hogy a világ és rendje összeomlott: államhatárok, törvények, erkölcsök, semmiben sincs állandóság:

„A népek érckorláti dőlnek,/ S a zabolák s kötelek szakadnak”

• Ebből a megrendítő élményből, az az ábránd és merész hit fakad, hogy bölcsen kormányzott „lebegő hajónk” „állni-tudó” lesz a habok közt. → nemzetünk, hazánk nem fog elpusztulni.
• A bátor hit alapja egyrészt a Titusnak nevezett I. Ferenc és a nemzet szilárd egysége, mely őrzi a régi rendet (Titus: a jó császár fogalma), másrészt a nép erkölcsi-fizikai fölénye.
• Ez a költemény is világtörténelmi példákkal zárul, de az egész vers felfelé ívelő menetét követően optimista tanulsággal: az ősi tiszta erkölcsök tették naggyá és híressé Rómát, Marathon, Buda várát. → a hősi lélek magasabbrendűségét hirdetik a nyers erővel, s tömeggel szemben.
• A versforma itt is alkaioszi strófaszerkezet.
• A beszélő s megszólított viszonya E/2-ből a befejezésben E/1-re vált.
• A költő önmagában is lecsendesítve a belső zaklatottságot immár nyugodtan összegezheti kikezdhetetlen erkölcsi ítéletét.

Berzsenyi ódái a reformkor nagy verseinek előképei. A múlt és jelen szembesítése, a dicső múlt képe, a nemzethalál és megmaradás lehetőségei Vörösmarty és Kölcsey verseiben is megfigyelhetők majd.