IRODALOM 1.

Ady Endre világháborús költészete

1914 júliusban kitört az első világháború, s ettől kezdve Ady költészetének középpontjába a magyarság féltése került. Apokaliptikus képes sokaságában jelenik meg az értelmetlen, az egész emberiséget fenyegető öldöklés, s felrémlett az általános elembertelenedés szörnyű lehetősége is.

A háborús években átértékelődött a közelmúlt, a költeményeiben ezért új küldetéstudat fogalmazódott meg.

A költő az első pillanattól kezdve érezte, hogy itt a katasztrófa, szembefordult a nacionalista ujjongással. Gyűlölte a vérontást, az emberi javak pusztítását: szava az emberi természet tiltakozása volt a háború ellen, elszörnyedés. A nemzetostorozó hangot a szánalom váltotta fel.

Ady költészete a világháború alatt átalakult: a jelképiség háttérbe szorult, megjelenik az expresszionista képalkotás.

Expresszionizmus:olyan művészi megnyilatkozást, mely az alkotó szubjektív reflexióinak

kifejezésére helyezi a hangsúlyt. XX. sz.-i művészeti irányzat.

Nagy erejű, expresszionista verse az Emlékezés egy nyár éjszakára.

• Rapszódia: zaklatott és nyugtalan a lélek.

• Fordulópontot rögzít az emberiség történetében.
• A háború kitörésével rémületet idéz fel a fiktív én.
• Ady háborúellenessége észrevehető (pacifista → békeszerető).
• Bibliai idézet jelenik meg a Jelenések Könyvéből „harsona szó” „angyal dalolt” → katasztrófa, világvége kürtölés.
• „Különös, különös nyáréjszaka volt” = refrén, visszatérés, szóismétlés jellemző rá.
• Névlegesen megváltozik a világ → világvége.
• Értéktelenek a háborút irányító emberek – senkik → Ady szemben állt kora politikájával.
• A háborúban az igazi értékek levesznek → értékválság.
• Rablókért áll a világ, az igazi embernek lapulnia kell.
• Felborult a világértékrendje, minden a visszájára fordult.
• Háború metaforája a „véres, szörnyű lakodalom”.
• A költemény végén az egyén kerül a középpontba aki képtelen szabadulni az átélt borzalmaktól.

Világháborús költeményeit gyarapítja még az Ember az embertelenségben.

• A cím ellentétet tartalmaz.
• Az „ember” a lírai énre utal, az „embertelenség” a háború.
• A címből kiderül a háborúhoz való hozzáállása.
• A háború metaforája a „téboly”.
• A háború: zúzta, nyúzta, nyomasztotta.
• Az 1. vsz. összegzi a háború borzalmait.
• Jellemző költői kép a metonímia.
• Szív – egész ember

Ember – emberségre vonatkozhat

• Zavarodott idő, ő is zavarodott.
• Egymást kizáró ellentétek jelennek meg : az ember látszólag él, belül halott.
• Borzalmakat ír le „szörnyűség” „baj”
• Elkeseredettségének mértékét mutatja, hogy Istent káromol.
• Meg kell menteni az emberiség értékeit, a „szebb tegnapot”.
• Szánja a nemzetet.
• Azt látja feladatának a lírai én, hogy szót kiáltson a háború ellen.
• A román csapatok erdélyi betörése után írta.
• Csucsán szemtanúja volt a magyarok menekülésének.
• Költői és emberi helytállás a lényege (→ Babits)

Az első világháború idején Magyarországon a nacionalista lelkesedés volt jellemző, de a tervekkel elletétben nem villámháború, hanem állóháború alakult ki. Sok-sok szenvedést okozott a háború a fronton és a hátországokban is. Ady kezdettől fogva ellenezte a háborút, tudta, hogy pusztulást hozó eseménysor. Világháborús költészetének központjában a magyarság és az emberség értékeinek feéltése került. A költő szava tiltakozás a háború szörnyűségei ellen.