IRODALOM 3.

Arany János ballada költészete

Ballada fogalma: A ballada kisepikai műfaj (elbeszél valamit). Izgatott, szaggatott formában adja elő mondanivalóját. Jellemzi a balladai homály, a dramatikus elemek, a párbeszéd, az elhallgatás. Három műnem keveredése. Megkülönböztetünk népballadát és műballadát.

Népballada Epikai: története van (homályos, kihagyások vannak benne, nem egyértelmű) Lírai: költői képek, verses forma Drámai: tragikus, dialógus, monológ

Műballada a romantika korában népszerű Arany a műballada magyar mestere Történelmi: A Walesi bárdok,Szondi két apródja Lélektani: Ágnes asszony Egyszólamú: kronologikus Többszólamú: több cselekményszál, nem kronologikus

Aranyt a balladaírás Shakespearejének nevezik (olyan tökéletessé tette a balladát, mint Shakespeare a drámát). Arany eredetileg skót népballadákat fordított, így kedvelte meg ezt a műfajt.

Balladaírásának korszakai:

- ’47-es balladái: főként fordított

- Nagykőrösi évei: szabadságharc bukása után íródtak

- Őszikék

1853-tól kezdte saját balladáit írni Nagykőrösön. Mikor nagy epikus tervei félbe szakadtak, a költő átmenetileg ebben a műfajban találta meg önmagát. S ezek a balladák lettek a legjobban szerkesztett művei. A nemzet ügyeit kívánta szolgálni velük: a nemzeti öntudatot, a jövőbe vetett hitet szerette volna ébren tartani s fokozni. Történelmi balladái ugyanis nagyrészt allegorikus jelentésűek. Bár tárgyuk rendszerint a nemzeti múlt nehéz korszakaiból származik (pl.: török hódoltság idejéből), rejtett jelentéseik a jelenhez szólnak. Ilyen történelmi ballada a Szondi két apródja (1856).

• A hűség és hősiesség balladája

• Több szempontból láttatja → többszólamú
• Története: a ballada alapján 1 hősi harc, ami Szondi és a török közt zajlott s a vesztes csata után a török győzelmét ünnepli
• A hősi helytállásról szól, a halál dicsőség
• Változó ritmus → zaklatottságot eredményez
• A török felszólalásokhoz szóvirágokat és török szavakat rendelt (bülbül, huri, serbet)
• Szondi küzdelme a törökkel emberfeletti, ezt az erőt a török is dicsérte.

(Hasonlóan Zrínyi M. – Szigeti veszedelem c. művében, magyart dicséri a török.)

• 1-2 vsz.: 3 jelképes helyszín bemutatása
• 3. vsz.-tól: drámai párbeszédek, históriás énekek (Tinódi Lantos Sebestyén)
• Márton pap = áruló, török követ hízeleg keletiesen színes stílusban, majd burkoltan fenyeget („hideg éj”), de az apródok nem reagálnak
• Szondi megsemmisíti a magyar vagyont, majd meghal
• Megátkozzák Alit → börtönnel fenyeget
• Két különböző erkölcsi világ, két egymásnak ellent mondó lelkület és értékrend áll egymással szemben, e két világ közt nem létezhet semmiféle érintkezés, dialógus.

Arany balladáiban egyedi-egyéni jellemeket, sorsokat ábrázol, s különös gondot fordít a lélektani indoklásra. Több versében a bűn és bűnhődés problematikáját állítja középpontba. Ezek a balladák arról szólnak, hogyan viszi hősüket őrületbe a bűntudat, miképpen roppannak össze a lelkiismeret súlya alatt, s hogy ez a büntetés kegyetlenebb a földi bíráskodás minden ítéletétől. Ilyen ún. lélektani balladája az Ágnes asszony (1853).

• Egyszólamú.
• Részletező elbeszélést párbeszédek szakítják meg.
• Sűrített cselekmény, szaggatottság jellemzi.
• 1-4. vsz.: balladai homály, sejtet valamiféle bűnt.
• 5-19. vsz.: az események a lélekben peregnek (börtön, bíróság, megőrülés folyamata).
• 20. vsz.: visszatér az elejére, hosszú évek eseményeit sűríti néhány sorba.
• Refrén – ritmikailag elkülönül.
• Bűnügyi történet (szereplőkből s a helyszínből derül ki).
• Szereplők: utcagyerek, Ágnes, hajdú, szomszédnők, bírák → epikussá teszik a balladát.
• Helyszínek: patakpart, otthon, bíróság, börtön.
• Évek telnek el. Bizonyítja: lepedő ronggyá lesz, Ágnes nem változik.
• Bűne: szeretőjével megöli férjét.
• A bűntudat, a lelkiismeret-furdalás súlya kergeti tébolyba.
• Őrület jelei: őrülettől való riadalom, takargatás, kényszerképzetek → teljes téboly: a tisztát mossa, torz ráncok, ősz és zilált haj.
• Leplezi bűnét, a bíróságon már érzi zavart elméjét, de tagad → elítélik, büntetése, hogy bűntudattal kell élnie.

Élete végén, már csak kedvére dalolt, Gyulai Páltól kapott kapcsos könyvébe írta balladáit. Bátrabban fordult belső világába, emlékeihez, szorongásaihoz. Érezhető az elhibázott élet, az elmúlás, búcsúvétel tragikája. 12 év után, 60 évesen újra kivirult. Ez a ciklus egy magát és költészetét megújító lángelme remeklése. Ezek az Őszikék balladák. Ide tartozik a Tengeri-hántás, Tetemrehívás és a Vörös Rébék című balladája (1877).

Főleg népi babonákat elevenítenek fel, s a bűn és bűnhődés kérdéskört boncolgatja.