NYELVTAN 20.

NYELVTAN 19.

NYELVTAN 18.

NYELVTAN 17.

NYELVTAN 16.

NYELVTAN 15.

NYELVTAN 14.

NYELVTAN 13.

A magyar helyesírás alapelveinek alkalmazása és magyarázata példákkal

A nyelv jelentéstartalmakkal rendelkező elemek összessége.

A helyesírás nyelvünk írásbeliségének szabályrendszere. Fontos szerepe van a nyelvi egység megteremtésében és az írásbeli megnyilatkozások érthetőségének biztosításában.

A magyar helyesírás betűíró rendszerű és hangjelölő jellegű írásrendszer, amelyben a szavak írott és ejtet köznyelvi változata közötti eltérés csekély.

A magyar helyesírás alapelvei:

• kiejtés elve
• szóelemzés elve
• hagyomány elve
• egyszerűsítés elve

Kiejtés elve – fonetikus írásmód

• meggátolja az írott és a beszélt nyelv közötti eltéréseket
• a szóelemek írásformáját köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük pl: szín, hall
• a dz- és dzs-hangot tartalmazó szavak kivételt képeznek pl: edz, madzag

Szóelemzés elve – etimologikus írásmód

• abban segít, hogy a szóelemek írásban felismerhetők legyenek, ezért a kisebb ejtésbeli módosulásokat írásban nem vesszük figyelembe pl: anyja
• a több szóelemből álló, képztt, jellel vagy raggal ellátott, ill. összetett szavak írásában érvényesül pl: házból, díszszemle
• a kiejtés-, és a szóelemzés elve kiegészítik egymást

Hagyomány elve:

• főképpen családneveink, amelyek jelölése más, mint a mai ábécében található hangoké pl: Madách, Kazinczy
• szintén a hagyomány elve alapján tartotta meg helyesírásunk a j-nek ejtett ly-t
• hagyománnyal magyarázzuk azon szavak írását, amelyeket nyelvtanilag nem tudunk megmagyrázni, eredete elhomályosult pl: kapzsi, mindjárt

Egyszerűsítés elve:

• írásban csonkítjuk azokat a szavakat, amelyekben a hosszú mássalhangzóra végződő szóhoz a szóvégével azonos msh-val kezdődő toldalék járul: ilyenkor 3 msh helyett 2-t írunk.

Pl: makk + val = makkal

• nem alkalmazható összetett szavakban, családi nevekben és más tulajdonnevekben
• a vezetéknevek mindig alakőrzők, a keresztnevek egyszerűsíthetők

NYELVTAN 12.

NYELVTAN 11.

NYELVTAN 10.

A tömegkommunikáció leggyakoribb műfajai, hatáskeltő eszközei

Feladatai:

• integrálás (beillesztés)
• szocializálás (normák követése)
• tudósítás
• tanítás
• motiválás

A műfaj a szövegek tartalmi és formai jegyek szerint felállítható kategória.

Sajtóműfaj = újságírás

Tájékoztató műfajok: hír, tudósítás

Átmeneti műfajok: interjú, riport /tájékoztat + véleményt formál/

Véleményformáló műfajok: cikk, glossza, kommentár, jegyzet, kritika, recenzió

hír: időszerű eseménnyel kapcsolatos sajtóbeli közlés

tudósítás: időszerű, sz olvasó számára számottevő eseményről szól, újságíró szemtanú

interjú: sejtóbeli párbeszéd, ahol az újságíró közérdekű témában beszélget valakivel

riport: egy érdekes esemény bemutatására szolgáló helyszíni tudósítás

vezércikk: az újság legfontosabb cikke, a legszembetűnőbb helyen

cikk: az újságban megjelenő írás + illusztráció

glossza: széljegyzet, valamit bírál, kritizál (Ady)

kommentár: esemény megvilágítása

jegyzet: személyes véleményt, megjegyzést foglal magába

karcolat: rövid történet, anekdota (Mitszáth)

tárca: olyan mint a karcolat

recenzió: művészeti vagy tudományos alkotás rövid ismertetése, figyelemfelkeltés

kritika: egy művészeti alkotás elemzése, amely a hibákra és az eseményekre is rámutat.

Rádiós-, és televíziós műfajok

Fenntartó:

• állami / közszolgálati
• kereskedelmi / magán
• társadalmi / civil

Sugárzási körzet:

• országos, határon kívüli
• területi, regionális
• kisközösséghez kötő, személyesség

Közlő: bemondó, riporter, nyilatkozó

Jellemzői:

• szerkesztési, sűrítési kényszer
• csökkentett szóeljárás
• erősen hat az érzelmekre, indulatokra

Hír felépítése: cím/fej + hírtest

Hír típusok:

• gyorshír
• Kartács-hír
• paródia-hír
• montázs
• körinterjú
• magazinműsor

Eszközei:

• rádió: vokális és akusztikus csatorna
• tévé: vizuális és akusztikus csatorna
  Nem azonosak a valósággal

Jellmző tévés műsorok: híradó, szappanopera

NYELVTAN 9.

Társadalmi, területi nyelvváltozatok és a norma

A nyelv jelentéstartalmakkal rendelkező elemek rendszere.

A belső nyelvváltozatok (területi, társadalmi és köznyelvi) összessége a nemzeti nyelv.

A MAGYAR NYELV

Területi nyelvváltozatok regiolektusok	Társadalmi nyelvváltozatok szociolektusok	Köznyelvi nyelvváltozatok sztenderd
nyelvjárások és refionális nyelvek	csoportnyelvek, szaknyelvek, argó, szleng stb.	írott és beszélt köznyelv

A nyelvváltozat (dialektus), nyelvhasználati szokások együttese, melyekkel az adott nyelvváltozatot beszélők nyelve elkülönül.

A magyar nyelv rétegződése

A) Normatív nyelvváltozatok

a) irodalmi nyelv:

• a leginkább meghatározó nyelvi réteg
• írásbeliség és a sajtó révén terjesztik
• megnyilvánul a nyelvi norma
• nem azonos a szépirodalmi nyelvvel
• létrejött Kazinczy É-K-i nyelvjárása határozza meg

b) köznyelv:

• a nemzeti nyelv beszélt változata
• a művelt köznyelv az iskolázottak nyelve
• igénytelenebb változatai: szleng, utcai nyelv stb
• regionális köznyelv a nagyobb területen használt, egységes nyelvváltozat, melyben a tájnyelvi hatások jól felismerhetők

B) Területi nyelvváltozatok

a) nyelvjárások:

• a nyelv területi alapú változatai
• hangtani sajátosságok alapján ismerhető fel (pl: ember, embör)
• pl: tiszai, mezőségi, székely, északkeleti, palóc, déli stb.

C) Társadalmi nyelvváltozatok

a) szaknyelv: foglalkozási ágak, tudományok nyelvei pl. hivatali, műhelynyelvek

b) hobbinyelv: szabadidőben űzött foglalatosság pl. sportnyelv, játékok nyelve

c) életkori nyelvváltozat: a szocializációs folyamat szakaszainak nyelveipl.

pl: gyermeknyelv: beszédnyelv egyszerűbb változata, kicsinyítő képzők jelzik
ifjúságinyelv: fiatalok nyelve, szóalkotása képszerű, vulgáris nyelvhasználat

d) argó: a bűnözők titkos nyelve, bizalmas és durva stílusú

pl: zsrgon: titkosságot szolgáló nyelvi különbözőség egy csoport számára

szleng: - városi nyelvváltozat, bizalmas, humoros, közönséges szavakkal

- kívül esik az igényes nyelvhasználat körén

• csak beszélt változat

A nyelvi norma

Az írott és beszélt nyelv elfogadott szabályait nyelvi normának, sztenderdnek nevezzük. Olyan közös nyelv, ami nem köződik helyhez, foglalkozáshoz. A nyelvi norma követendő eszmény, amely elsősorban a notmatív nyelvváltozatokban érvényesül. A sztenderdet a mindennapi élet nyelvhasználati szinterén, ill. az idősebb generációtól kell elsajátítanunk. Minden nyelvváltozatnak lehetnek saját szabályai amelyeket a beszélői betartanak. A médiának köszönhetően kiegyenlítődési folyamatok zajlanak: a paraszt és a városi ember nem beszél olyan eltérően.

A nyelvhelyesség megítélésének szabályai:

1. szükségesség: legyen szükség az új nyelvi jelenségre
2. tartalmi megfelelés, világosság: segítse a közlés egyértelműségét
3. alaki helyesség: feleljen meg nyelvünk szerkezeti és fejlődési törvényeinek
4. stílusosság: legyen az alkalomhoz illő
5. gazdaságosság: ne legyen nehézkes, bonyolult
6. jó hangzás, esztétikum: legyen nyelvünk hangrendszerébe illő

NYELVTAN 8.

NYELVTAN 7.

NYELVTAN 6.

A magyar nyelvtörténet forrásai, nyelvemlékek

Nyelvünk történetét népünk történetének és a művelődés történetének nagy fordulataihoz kapcsolódóan korszakoljuk. Ezek a korszakhatárok jelképesek. Egyes változások több korszakon keresztül is tartanak, mások rövid idő alatt végbemennek.

A nyelvtörténet a magyar nyelv önálló életének 5 periódusát különbözteti meg:

• Ősmagyar nyelv korszaka:

Ugor nyelvközösség felbomlása (kr.e. 1000) → Honfoglalás (895/6)

Nyelvemlékek nélküli.

Magába foglalja a vándorlásokat → első jelentős török hatás.

Nyelvjárások jöttek létre nemzetségi alapon.

• Ómagyar kor:

Honfoglalás (895/6) → Mohácsi vész (1526)

A törzsi nyelvjárások letelepedéssel terültei jellegűvé váltak

Első írásos emlékek.

Szórvány emlékeinkben (idegen nyelvű szövegek) találunk magyar szavakat, mondatokat.

Szövegemlékeink teljesen magyar nyelvűek.

Szláv, latin és német nyelvhatások jelentősek.

Kódexek kora.

• Középmagyar kor:

Mohácsi vész (1526) → A felvilágosodás kora (18. sz. vége)

A nyelvre hatással volt az ország 3 részre szakadása, a humanizmus, a reformáció, a könyvnyomtatás megindulása.

A korszak végére a nyelvi egyesülés, a normatív nyelvhasználat kialakulóban van, Kazinczynak köszönhetően.

Ez a köznyelv elődje, s az írásban pedig az irodalmi nyelvé.

• Újmagyar kor:

1772 → 1920

• Legújabb magyar kor:

1920 → Napjaink

A felvilágosodás, a nyelvújítás, és a reformkor hatására megújul a szókészlet és a stílus, kialakul a helyesírási normarendszer.

Nyelvtanok és szótárak készülnek.

Kidolgozzák a nyelvművelés alapelveit.

Magyar nyelvemlékek:

Nyelvemlékeknek nevezzük azokat az írott forrásokat, amelyek alapján tanulmányozható a nyelv régebbi állapota. Nyomon követhető a hangtan, a szókincs változása, a jelentés és szövegtípusok módosulása. Az uráli nyelvek között a magyar nyelvemlékek a legkorábbiak.

Szórványemlékek azok az írott források, amelyekben idegen nyelvű szövegbe ágyazva fordulnak elő magyar szavak. A tihanyi apátság 1055-ból fennmaradt latin alapító levelében 58 magyar szó, néhány rag s képző, valamint az első magyar nyelvű mondattöredék található: „Fehérvárra menő hadútra.”

Az első összefüggő magyar szövegemlékünk a Halotti beszéd és könyörgés 1192-95 között keletkezett, és a latin nyelvű Pray-kódexben maradt ránk. Halotti búcsúztató, jól tükrözi korának kifejezési eszköztárát az írásbeliség hajnalán. Pray György fedezte fel (1770).

Az első magyar nyelvű vers az Ómagyar Mária siralom 1300 körül keletkezett. 1922-ben került elő a Sermones-kódexből. Egy latin vers átköltése, keresztre feszített fiát sirató Máriáról szól.

A legrégibb magyar nyelvű könyv, a Jókai-kódex eredetije a 15. század fordulójáról. A könyv Assisi Szent Ferenc életéről szól.

Az első magyar bibliafordítás a 15. századi Huszti Biblia. A fordítás töredékeit 3 kódex tartalmazza: a Bécsi, a Müncheni és az Apor-kódex.

Nyomtatott szövegemlékeink közül Sylvester János Újtestamentuma (1541), és Károlyi Gáspár teljes bibliafordítása (1590) a korszakindító.

Az első magyar nyelven íródott lexikon Apáczi Csere János Magyar Enciklopédiája (1653).

Az első latin nyelvű magyar nyelvtan Sylvester János nevéhez fűződik (1539).

NYELVTAN 5.

A tömegkommunikáció hatása a nyelvre és a gondolkodásra

A tömegkommunikáció akkor valósul meg, ha a kommunikációs csatorna az emberek legszélesebb körét vonja be, és információtömeget továbbít.

Megvalósulási formái:

• én-kommunikáció
• személyközi
• csoportos

A tömegkommunikációt nem egy személy, hanem kommunikátor-gépzete tarja működésben, amely az információtermelőket és a fogyasztókat egyaránt kiszolgálják.

A tömegkommunnikáció eszközei (média): tévé, rádió, internet, sajtó, plakát, reklám.

Az emberek széles köréhez szól, információtömeget továbbít.

Lehetséges közvetítők: próféták, showmanek, igehírdetők stb.

Forássai: szerkesztőségek, kiadók stb.

Befogadója: bizonyos fajta közönség

Célja: befolyásolás, formálás, manipuláció, ismeretterjesztés

A befogadásra hatással van a beszélő, a közlő és a címzett viszonya, ill. az a benyomás, amit a közlőp a cmzettben keltett, de a csoportba tartozás, mások véleménye is lehet ebben a folymatban meghatározó.

A tömegkommunikáció előnyei:

• integrál (beilleszt)
• szocializál (normát követ)
• motivációt teremt, jó és rossz dolgokra is
• szórakoztat
• kikapcsolódást nyújt
• eszközei bármikor kikapcsolhatók

A tömegkommunikáció hátrányai:

• butít
• leszoktat az önálló gondolkodásról
• szelektív hírközlés /elhallgatás/
• manipulál /befolyásol/

Manipuláció fajtái:

• mágia
• racionális hatás pl mosópor
• hírességek adják el pl. Pepsi
• csomagolás pl. húsvéti tojás
• félelemkeltés pl. Calgon
• társadalmi csoport
• szándékos hiánykeltés
• tiltás
• beetetés
• éneklés

NYELVTAN 4.

NYELVTAN 3.

A kommunikációs folyamat tényezői, funkciói

Kommunikációnak, közlésfolyamatnak nevezzük bármely jelrendszernek az emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználását.

A kommunikációs modell:

1. feladó: információt elindítja
2. üzenet: továbbított jelzés tartalma
3. csatorna: az információ továbbításának eszköze
4. vevő: akinek az információt szánták
5. kód: a közleményt kifejező nyelv vagy jelrendszer elemei, szabályai
6. szituáció: kommunikációs közeg, a közlemény megkapja teljes jelentését

A közlésfolyamat:

• szükséges → társas lények vagyunk
• többszintű: tartalma van, viszonyjelzést fejez ki
• többcsatornás: nyelvi, nem nyelvi csatornán zajlik
• normatív szabályok: nem beszélhetünk akárkivel, akárhol, akárhogy
• fontos a szövegösszefüggés = kontextus
• egységekre tagolt
• résztvevői lehetnek egyenrangú, egyenlőtlen felek
• dialógus = párbeszéd

A közlésfolyamat funkciói:

• tájékoztató pl: 3 óra van
• érzelem kifejező pl: Ó, de szép!
• felhívó pl: A tej ma csak 20 Ft.
• fatikus – kapcsolatépítő pl: köszönések
• metanyelvi – értelmező pl: nyelvtan könyv
• esztétikai v poétikai pl: művészi nyelv

Nonverbális kommunikáció:

• gesztusok
• tekintet
• mimika
• testtartás, mozdulatok
• emberi hang
• térközszabályozás
  
                                                             NYELVTAN 2.
  
  
  

  A beszéd, mint cselekvés, a nyelv és beszéd funkciói

  
  

  A szavak és tettek egysége a költészet, az irodalom örök témája. Ez a nyelvészet számára is egy érdekes kérdés. Az úgynevezett beszédaktus-elmélet szerint minden mondatban benne van a cselekvésnek valamilyen szándéka, pl: ha informálunk másokat, figyelmeztetünk valakit, rendelünk, meggyőzünk, rábeszélünk, félrevezetünk.

  
  

  A beszédaktus vagy beszédtett: a kommunikáció és a szöveg egyik funkciója, amely során a beszélő valamely cselekvést hajt végre. A beszélőt és hallgatót egyaránt érinti. Minden beszéd vagy írás és annak megértése is cselekvés.

  A leggyakoribb beszédtettek: kijelentés, felszólítás, kérés, köszönet, ígéret, köszönés, fenyegetés, engedélykérés.

  
  

  A beszédaktus sora alkotja a beszédeseményt, ami a beszédtettnél magasabb szintű megnyilatkoztatás, pl: társalgás, előadás.

  
  

  A beszédtettek szerkezetének összetevői:

  1. A megnyilatkozás megtörtének puszta ténye – lokációs aktus
  2. A beszélő megnyilatkozásával elvégzett cselekvés pl: ígéret – illokúciós aktus
  3. A beszédtett által a hallgatóra gyakorolt hatás pl: szórakoztatás – perlokúciós alktus

  
  

  Az emberi élet során nagyon fontos a kommunikatív képesség (kompetencia), a beszédhelyzethez való igazodás képessége. A helyesen megfogalmazott közlemény nem csak nyelvtanilag helyes, de szituációhoz illő is.

  • Megfelelő nyelvváltozat és stílus
  • Adott társas közegben használt nyelvezet
  • Kinek, kihez s mikor szabad beszélni
  • Nyelvi formák használata köszöntéskor, megköszönéskor stb.

  
  

  A nyelv nem más, mint eszközkészlet, a beszéd ennek a működtetése. A beszéd az emberi kommunikáció legkifejezőbb, leggyakoribb, legfontosabb eszköze. A beszédben a kifejező, ábrázoló és felhívó funkciók érvényesülnek, ami alapvetően szándékos, hisz az emberi beszédben a cél dominál. Ez a cél a társadalmi kapcsolatok kiépítése.

  
  

  A beszéd funkciói:

  • információközlés
  • gondolatközlés
  • egy cselekvés tudomásul vétele
  • érzelemkifejezés
  • visszajelzés, befolyásolás
  • óhaj, felszólítás, parancs, felkiáltás, kérés stb.

  
  

  Az emberi beszédet attól számítjuk, amikor még nem csak ösztönös reakcióként jelenik meg a hangkapcsolat, hanem amikor a valóságról közölni akart valamit.

  
  

NYELVTAN 1.

A nyelv, mint jelrendszer

A jel: A szakértők többféle képen határozzák meg a jel fogalmát, de abban mindenki egyetért, hogy a jel mindig valamilyen önmagán túli valóságra utal. Gyakorlatilag bármi lehet jel.

Pl.: kék szín a térképen, sípszó a mérkőzésen.

A jeleket lefordítjuk, jelentésüket megfejtük és ösztönösen vagy tudatosan felhasználjuk. A jelek felhasználásuk során jelzésekké vállnak.

Vannak egyedi, egyéni jelek, de a jelek többsége egy-egy nagyobb rendszerbe, jelrendszerbe illeszkedik.

Tulajdonságai:

• Láthatók, hallhatók tapinthatók.
• Önmaguknál mindig többet jelentenek.
• Létrehozásuk elvonatkoztatáson alapul.
• Segítik az eligazodást.
• Egy közösség minden tagja elfogadja.
• Lényegi szerepük a jelzés, tájékoztatás.

Csoportosítása: a jelölő és jelölt viszonya alapján

• Hasonlóság /ikon/

A jelölő felidézi a jelentést, azonosul vele.

Pl: a közlekedési lámpa zöld mezőjében lévő emberalak.

• Érintkezés, kapcsolat /index/

A jelölő nem közvetlen hasonlóság alapján idézi fel a jelentést, de közöttük tartalmi kapcsolat van.

Pl: a járművek számára égő zöld lámpa jobb-, és egyenes nyíllal.

• Társadalmi megállapodás /szimbólum/

A jelölő és a jelölt viszonya közös megegyezésen alapul.

Pl: Közlekedési lámpák színei.

Jelek lehetnek:

• Természetes: közlés szándék nélkül jönnek létre – szimptómák

Pl: könnycsepp, láz

• Mesterségesek: közlési szándékkal jönnek létre

- nyelvi jel: „kéz kezet mos” közmondás, „a fűre lépni tilos” felírat

- nem nyelvi jel: autóriasztó hangjelzése, felfestett gyalogátkelőhely az úttesten

A működésben lévő jelek a jelzések.

A nyelv: jelentéstartalmakkal rendelkező elemek összessége. Szavakat alkotó, beszédhangokból álló jelrendszer, amely a gondolatok kifejezésének és társadalmi érintkezésének eszköze.

Az emberi nyelv minőségileg különbözik az élővilág más jelrendszereitől. Az állati jelrendszerek sajátossága, hogy egy cselekvésformára kizárólag indexikus jelek véges készletét használják. Az állati jelek nem rögzíthetőek. A delfineknek 800 jelük van.

Az ember az indexikus mellett ikonikus és szimbolikus jeleket is használ a kommunikáció során, de használ veleszületett jeleket is pl. a félelem és öröm nem verbális jelzéseit.

A korlátozott számú hangkombinációval korlátlan számú üzenetet tudunk közölni.

A nyelvi jelelemek és jelek hierarchikus struktúrát alkotnak.

• Fonémák
• Morfémák (szerkesztett jelek) – nincs önálló szerepük, csak jelentés megkülönböztetésre szolgálnak (pl.: bár – kár- vár – nyár) önálló hangtesthez, önálló jelentés társul
• Abszolút szótövek, toldalékok (képző, jel, rag)
• Szó
• Szószerkezet
• Tagmondat
• Mondat
• Bekezdés
• Szöveg

Az egyes szintek egymásra épülnek. A jelek szerkesztésének szabályait a grammatika vagy a nyelvtan tartalmazza.

A nyelviség legfontosabb jellemzői a társadalmiság, az objektivitás ás a viszonylagos elsajátíthatóság.