IRODALOM 11.

Zrínyi Miklós és a barokk eposz

A 13-16. sz.-ban a polgárság harcot indított a gazdasági és a társadalmi hatalomban való részesedésért. A 16. sz. végétől kezdve Európában új gazdasági-társadalmi-ideológiai folyamatok bontakoztak ki: újra megszilárdult a feudalizmus, létrejöttek az abszolút monarchiák. A reformáció támadásai következtében megingott a katolikus egyház is. Ez volt a társadalmi háttere a barokknak, a reneszánszt követő nagy korszaknak.

A barokk hatás az irodalomban a művek stílusán és szerkezetén figyelhető meg. A barokk költészet kedvelte a virtuóz rímtechnikát, a merész gondolattársításokon alapuló, újszerű költői képek bőségét, a meglepő ellentétektől feszülő hasonlatokat s ezek eredményeképpen az ünnepélyes érzelmeket kifejező patetikus stílust.

A barokk új műfajokat teremtett, fellázította a hagyományos műformák kereteit, új kompozíciós formákat hozott létre, ez főként a barokk eposzban érvényesül. A magyar irodalomban a barokk korszak a 17. sz. elejétől 1770-es évek végéig tart. Legfőbb alakjai Pázmány P. és Zrínyi M.

A magyar barokk kiemelkedő alakja, nemzeti irodalmunk egy büszkesége Zrínyi Miklós. Politikus és hadvezér volt, a literatúrával csak mellékesen, a törökkel való csaták szünetében foglalkozott. Hadvezéri sikereire, török elleni harcaira volt elsősorban büszke, hírnevét mégis írói művészete örökítette meg igazán.

Első szépirodalmi alkotásai szerelmi idillek voltak, ezeket leendő feleségének, Violának írta. Hallhatatlanságot biztosító nagy műve a Szigeti veszedelem, melyet 1645-ben kezdte el írni. Ezzel egy, a magyar irodalomban addig ismeretlen műfajt honosított meg, az eposzt.

Eposz: Nagyepikai alkotás (hősköltemény). Kiváló képességekkel rendelkező hőse rendkívüli

tetteket visz véghez, melyek egy közösség, egy nép életére hatással vannak.

Tettei megvalósításában a hőst sokszor természetfeletti erők segítik.

Dédapjának, a szigetvári hősnek 1566-os vérvédelmét dolgozza fel témaként barokk eposzában. Barokk jelleg benne, a monumentális kompozíción túl, a valóságos és realisztikusan ábrázolt eseményeknek a misztikus, vallásos szférába emelése.

Zrínyi mintái általában a klasszikus eposzok voltak, Homérosz művei és Vergilius Aeneise. A csodás, mitológiai elemek Zrínyi műveiben főleg a keresztény vallásból származnak, de bőven él antik mitológiai utalásokkal is.

Megtartja a klasszikus eposzok kötelező formai hagyományait, az eposzi kellékeket:

• 1. vsz: Az Aeneis nyomán korábbi szerelmes verseire hivatkozik

• Témamegjelölés – prepozícó: 2. vsz. Nevének említése nélkül a szigeti hős erkölcsi és katonai nagyságát, rendkívüli voltát emeli ki.
• Segélykérés – invokáció: 3-6 szak. Múzsaként Szűzmáriát szólítja meg. A középkori himnuszok fordulatával könyörög.
• Isteni beavatkozás – dexi ex machina
• Barokk jelleg – monumentalitás
• Mitológiai alakok

Célja az ideálteremtés: követendő példaképpé emelt hőse (dédapja) halhatatlan, mert a kereszténységért halt önzetlenül hősi halált, megvetve világi javait, gazdagságát.

A 16. sz-i históriás énekek s a protestáns jeremiádok (siralmas énekek) vallásos történelem-

szemléletét folytatja a Szigeti veszedelem. A magyarság múltbéli sikerei, a honfoglalás, a megtelepedés a harci erények és katonai győzelem mind Isten ajándékai. A magyarok ennyi jóért azonban hálátlanok voltak, elárulták Istent, bűnbe merültek, (a kezdő énekben a bűnöket sorolja fel, a feudális anarchia nemzetvesztő vétkeit) s ezért a Mindenható sorscsapásokat mér a nemzetre. Haragjának vesszeje az újabb török hadjárat: Mihály arkangyalt azért küldi a pokolba, hogy egy haragos fúriával gerjessze fel Szulimán szultánban a gyűlöletet a magyarok ellen.

Az eposz hőse azonban kivétel, más, mint a magyar urak. A feszület előtt térdeplő Zrínyi Miklóst, Szigetvár kapitányát a költő – a barokk eszméknek megfelelően – Krisztus katonájának mutatja be. S közelgő halálát jutalommá változtatja. Előrevetítődik a vár eleste, de egyben annak a bonyolult művészi feladatnak a megoldása is, hogy az utolsó szálig elpusztuló védősereg győztesként tűnjön fel. Szigetvár a romlott, feudális anarchiában szétzüllött országnak mindenben az idealizált ellenképe: szilárd egység, vitézi hősiesség, erkölcsi emelkedettség uralkodik ott, s kitűnő vezér áll a maroknyi csapat élén.

A védősereg felkészül az ostromra, s Zrínyi szózatot intéz katonáihoz. A Balassi versében (Egy katonaének) megénekelt humanista erények vallásos tartalommal egészülnek ki a várkapitány beszédében.

Szulimánnak csupán serege megszámlálhatatlan sokaságában van reménye, a várbeliek pedig erkölcsi tekintetben szárnyalják túl a török hadat. Zrínyi példák sorával igazolja, hogy hányszor diadalmaskodtak már a magyarok a török felett Isteni segítséggel. Érvelésének célja a meggyőzés. Zrínyi szavaira a vitézek megesküsznek, hogy készek teljesíteni szent kötelességüket.

A seregszemle (enumeráció) bemutatja, hogy a védősereg a legkitűnőbb harcosokból áll, kapcsolatuk a várkapitánnyal a kölcsönös szereteten és megbecsülésen alapul. Az egység és erkölcs fénye megtöri a török sereget, de ezzel lassan elvérzik a hős végvári csapat is. Szulimán azonban kénytelen beegyezni az elvonulásba. A szigetiek győzelme teljessé és vitathatatlanná válik, mindaddig amíg a törökök el nem fogják a védősereg postagalambját, s megtudják, hogy már csak 500 sebesült katona védi az égő várat, s több rohamot már nem bírnak ki.

Az utolsó nagy támadásba a pokolbeli szörnyetegek és angyallégiók is beleavatkoznak. A lángoló várból kitörő Zrínyit ötszáz halál követi, s a szigetiek pusztulásukban is győztesek: mind támadó harcban vesztik el életüket. A hős Szulimánt is megöli, így a legveszedelmesebb ellenségtől szabadított meg a nemzetet és a kereszténységet. Jutalmul megnyílik előtte Isten országa.

Zrínyi csatajelenetei mesterien realisztikusak, gyakran fájdalmasan nyers szemléletek, jajgatás, ordítás, gomolygó füst és por látványa keveredik. Ő az egyetlen eposzköltő a világirodalomban aki volt katona. A végső küzdelmet azonban már a halál ünnepélyes csendje veszi körül. A szigeti hősök mártírhalált szenvedtek hitükért, s Gábriel vezetésével angyali légió viszi lelküket hangos muzsikával „Isten elibe”.

Zrínyi a saját korában akarta felhívni a figyelmet az összefogásra, de kortársai nem értékelték ezt. Számos utalást tesz a jelen s jövő feladatira: 3-4 emberöltő múlva elérkezik majd az idegen iga lezárásának ideje.

Művészi tudatosságra vall, hogy az eposz 1566 strófából áll, ez utalás a szigetvári várostrom évére. Egy bokorrímmel (aaaa) ellátott versszak négy négyütemű 12-es sorból tevődik össze.

Zrínyi remeke a lángelme egyéni ténye volt: váratlan és elszigetelt kiemelkedés a fejlődés átlagából. Következménye: elszigetelt magány, nemzedékeken át, a közönséggel szemben.