NYELVTAN 9.

Társadalmi, területi nyelvváltozatok és a norma

A nyelv jelentéstartalmakkal rendelkező elemek rendszere.

A belső nyelvváltozatok (területi, társadalmi és köznyelvi) összessége a nemzeti nyelv.

A MAGYAR NYELV

Területi nyelvváltozatok regiolektusok	Társadalmi nyelvváltozatok szociolektusok	Köznyelvi nyelvváltozatok sztenderd
nyelvjárások és refionális nyelvek	csoportnyelvek, szaknyelvek, argó, szleng stb.	írott és beszélt köznyelv

A nyelvváltozat (dialektus), nyelvhasználati szokások együttese, melyekkel az adott nyelvváltozatot beszélők nyelve elkülönül.

A magyar nyelv rétegződése

A) Normatív nyelvváltozatok

a) irodalmi nyelv:

• a leginkább meghatározó nyelvi réteg
• írásbeliség és a sajtó révén terjesztik
• megnyilvánul a nyelvi norma
• nem azonos a szépirodalmi nyelvvel
• létrejött Kazinczy É-K-i nyelvjárása határozza meg

b) köznyelv:

• a nemzeti nyelv beszélt változata
• a művelt köznyelv az iskolázottak nyelve
• igénytelenebb változatai: szleng, utcai nyelv stb
• regionális köznyelv a nagyobb területen használt, egységes nyelvváltozat, melyben a tájnyelvi hatások jól felismerhetők

B) Területi nyelvváltozatok

a) nyelvjárások:

• a nyelv területi alapú változatai
• hangtani sajátosságok alapján ismerhető fel (pl: ember, embör)
• pl: tiszai, mezőségi, székely, északkeleti, palóc, déli stb.

C) Társadalmi nyelvváltozatok

a) szaknyelv: foglalkozási ágak, tudományok nyelvei pl. hivatali, műhelynyelvek

b) hobbinyelv: szabadidőben űzött foglalatosság pl. sportnyelv, játékok nyelve

c) életkori nyelvváltozat: a szocializációs folyamat szakaszainak nyelveipl.

pl: gyermeknyelv: beszédnyelv egyszerűbb változata, kicsinyítő képzők jelzik
ifjúságinyelv: fiatalok nyelve, szóalkotása képszerű, vulgáris nyelvhasználat

d) argó: a bűnözők titkos nyelve, bizalmas és durva stílusú

pl: zsrgon: titkosságot szolgáló nyelvi különbözőség egy csoport számára

szleng: - városi nyelvváltozat, bizalmas, humoros, közönséges szavakkal

- kívül esik az igényes nyelvhasználat körén

• csak beszélt változat

A nyelvi norma

Az írott és beszélt nyelv elfogadott szabályait nyelvi normának, sztenderdnek nevezzük. Olyan közös nyelv, ami nem köződik helyhez, foglalkozáshoz. A nyelvi norma követendő eszmény, amely elsősorban a notmatív nyelvváltozatokban érvényesül. A sztenderdet a mindennapi élet nyelvhasználati szinterén, ill. az idősebb generációtól kell elsajátítanunk. Minden nyelvváltozatnak lehetnek saját szabályai amelyeket a beszélői betartanak. A médiának köszönhetően kiegyenlítődési folyamatok zajlanak: a paraszt és a városi ember nem beszél olyan eltérően.

A nyelvhelyesség megítélésének szabályai:

1. szükségesség: legyen szükség az új nyelvi jelenségre
2. tartalmi megfelelés, világosság: segítse a közlés egyértelműségét
3. alaki helyesség: feleljen meg nyelvünk szerkezeti és fejlődési törvényeinek
4. stílusosság: legyen az alkalomhoz illő
5. gazdaságosság: ne legyen nehézkes, bonyolult
6. jó hangzás, esztétikum: legyen nyelvünk hangrendszerébe illő