NYELVTAN 6.

A magyar nyelvtörténet forrásai, nyelvemlékek

Nyelvünk történetét népünk történetének és a művelődés történetének nagy fordulataihoz kapcsolódóan korszakoljuk. Ezek a korszakhatárok jelképesek. Egyes változások több korszakon keresztül is tartanak, mások rövid idő alatt végbemennek.

A nyelvtörténet a magyar nyelv önálló életének 5 periódusát különbözteti meg:

• Ősmagyar nyelv korszaka:

Ugor nyelvközösség felbomlása (kr.e. 1000) → Honfoglalás (895/6)

Nyelvemlékek nélküli.

Magába foglalja a vándorlásokat → első jelentős török hatás.

Nyelvjárások jöttek létre nemzetségi alapon.

• Ómagyar kor:

Honfoglalás (895/6) → Mohácsi vész (1526)

A törzsi nyelvjárások letelepedéssel terültei jellegűvé váltak

Első írásos emlékek.

Szórvány emlékeinkben (idegen nyelvű szövegek) találunk magyar szavakat, mondatokat.

Szövegemlékeink teljesen magyar nyelvűek.

Szláv, latin és német nyelvhatások jelentősek.

Kódexek kora.

• Középmagyar kor:

Mohácsi vész (1526) → A felvilágosodás kora (18. sz. vége)

A nyelvre hatással volt az ország 3 részre szakadása, a humanizmus, a reformáció, a könyvnyomtatás megindulása.

A korszak végére a nyelvi egyesülés, a normatív nyelvhasználat kialakulóban van, Kazinczynak köszönhetően.

Ez a köznyelv elődje, s az írásban pedig az irodalmi nyelvé.

• Újmagyar kor:

1772 → 1920

• Legújabb magyar kor:

1920 → Napjaink

A felvilágosodás, a nyelvújítás, és a reformkor hatására megújul a szókészlet és a stílus, kialakul a helyesírási normarendszer.

Nyelvtanok és szótárak készülnek.

Kidolgozzák a nyelvművelés alapelveit.

Magyar nyelvemlékek:

Nyelvemlékeknek nevezzük azokat az írott forrásokat, amelyek alapján tanulmányozható a nyelv régebbi állapota. Nyomon követhető a hangtan, a szókincs változása, a jelentés és szövegtípusok módosulása. Az uráli nyelvek között a magyar nyelvemlékek a legkorábbiak.

Szórványemlékek azok az írott források, amelyekben idegen nyelvű szövegbe ágyazva fordulnak elő magyar szavak. A tihanyi apátság 1055-ból fennmaradt latin alapító levelében 58 magyar szó, néhány rag s képző, valamint az első magyar nyelvű mondattöredék található: „Fehérvárra menő hadútra.”

Az első összefüggő magyar szövegemlékünk a Halotti beszéd és könyörgés 1192-95 között keletkezett, és a latin nyelvű Pray-kódexben maradt ránk. Halotti búcsúztató, jól tükrözi korának kifejezési eszköztárát az írásbeliség hajnalán. Pray György fedezte fel (1770).

Az első magyar nyelvű vers az Ómagyar Mária siralom 1300 körül keletkezett. 1922-ben került elő a Sermones-kódexből. Egy latin vers átköltése, keresztre feszített fiát sirató Máriáról szól.

A legrégibb magyar nyelvű könyv, a Jókai-kódex eredetije a 15. század fordulójáról. A könyv Assisi Szent Ferenc életéről szól.

Az első magyar bibliafordítás a 15. századi Huszti Biblia. A fordítás töredékeit 3 kódex tartalmazza: a Bécsi, a Müncheni és az Apor-kódex.

Nyomtatott szövegemlékeink közül Sylvester János Újtestamentuma (1541), és Károlyi Gáspár teljes bibliafordítása (1590) a korszakindító.

Az első magyar nyelven íródott lexikon Apáczi Csere János Magyar Enciklopédiája (1653).

Az első latin nyelvű magyar nyelvtan Sylvester János nevéhez fűződik (1539).