NYELVTAN 3.

A kommunikációs folyamat tényezői, funkciói

Kommunikációnak, közlésfolyamatnak nevezzük bármely jelrendszernek az emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználását.

A kommunikációs modell:

1. feladó: információt elindítja
2. üzenet: továbbított jelzés tartalma
3. csatorna: az információ továbbításának eszköze
4. vevő: akinek az információt szánták
5. kód: a közleményt kifejező nyelv vagy jelrendszer elemei, szabályai
6. szituáció: kommunikációs közeg, a közlemény megkapja teljes jelentését

A közlésfolyamat:

• szükséges → társas lények vagyunk
• többszintű: tartalma van, viszonyjelzést fejez ki
• többcsatornás: nyelvi, nem nyelvi csatornán zajlik
• normatív szabályok: nem beszélhetünk akárkivel, akárhol, akárhogy
• fontos a szövegösszefüggés = kontextus
• egységekre tagolt
• résztvevői lehetnek egyenrangú, egyenlőtlen felek
• dialógus = párbeszéd

A közlésfolyamat funkciói:

• tájékoztató pl: 3 óra van
• érzelem kifejező pl: Ó, de szép!
• felhívó pl: A tej ma csak 20 Ft.
• fatikus – kapcsolatépítő pl: köszönések
• metanyelvi – értelmező pl: nyelvtan könyv
• esztétikai v poétikai pl: művészi nyelv

Nonverbális kommunikáció:

• gesztusok
• tekintet
• mimika
• testtartás, mozdulatok
• emberi hang
• térközszabályozás
  
                                                             NYELVTAN 2.
  
  
  

  A beszéd, mint cselekvés, a nyelv és beszéd funkciói

  
  

  A szavak és tettek egysége a költészet, az irodalom örök témája. Ez a nyelvészet számára is egy érdekes kérdés. Az úgynevezett beszédaktus-elmélet szerint minden mondatban benne van a cselekvésnek valamilyen szándéka, pl: ha informálunk másokat, figyelmeztetünk valakit, rendelünk, meggyőzünk, rábeszélünk, félrevezetünk.

  
  

  A beszédaktus vagy beszédtett: a kommunikáció és a szöveg egyik funkciója, amely során a beszélő valamely cselekvést hajt végre. A beszélőt és hallgatót egyaránt érinti. Minden beszéd vagy írás és annak megértése is cselekvés.

  A leggyakoribb beszédtettek: kijelentés, felszólítás, kérés, köszönet, ígéret, köszönés, fenyegetés, engedélykérés.

  
  

  A beszédaktus sora alkotja a beszédeseményt, ami a beszédtettnél magasabb szintű megnyilatkoztatás, pl: társalgás, előadás.

  
  

  A beszédtettek szerkezetének összetevői:

  1. A megnyilatkozás megtörtének puszta ténye – lokációs aktus
  2. A beszélő megnyilatkozásával elvégzett cselekvés pl: ígéret – illokúciós aktus
  3. A beszédtett által a hallgatóra gyakorolt hatás pl: szórakoztatás – perlokúciós alktus

  
  

  Az emberi élet során nagyon fontos a kommunikatív képesség (kompetencia), a beszédhelyzethez való igazodás képessége. A helyesen megfogalmazott közlemény nem csak nyelvtanilag helyes, de szituációhoz illő is.

  • Megfelelő nyelvváltozat és stílus
  • Adott társas közegben használt nyelvezet
  • Kinek, kihez s mikor szabad beszélni
  • Nyelvi formák használata köszöntéskor, megköszönéskor stb.

  
  

  A nyelv nem más, mint eszközkészlet, a beszéd ennek a működtetése. A beszéd az emberi kommunikáció legkifejezőbb, leggyakoribb, legfontosabb eszköze. A beszédben a kifejező, ábrázoló és felhívó funkciók érvényesülnek, ami alapvetően szándékos, hisz az emberi beszédben a cél dominál. Ez a cél a társadalmi kapcsolatok kiépítése.

  
  

  A beszéd funkciói:

  • információközlés
  • gondolatközlés
  • egy cselekvés tudomásul vétele
  • érzelemkifejezés
  • visszajelzés, befolyásolás
  • óhaj, felszólítás, parancs, felkiáltás, kérés stb.

  
  

  Az emberi beszédet attól számítjuk, amikor még nem csak ösztönös reakcióként jelenik meg a hangkapcsolat, hanem amikor a valóságról közölni akart valamit.