NYELVTAN 13.

A magyar helyesírás alapelveinek alkalmazása és magyarázata példákkal

A nyelv jelentéstartalmakkal rendelkező elemek összessége.

A helyesírás nyelvünk írásbeliségének szabályrendszere. Fontos szerepe van a nyelvi egység megteremtésében és az írásbeli megnyilatkozások érthetőségének biztosításában.

A magyar helyesírás betűíró rendszerű és hangjelölő jellegű írásrendszer, amelyben a szavak írott és ejtet köznyelvi változata közötti eltérés csekély.

A magyar helyesírás alapelvei:

• kiejtés elve
• szóelemzés elve
• hagyomány elve
• egyszerűsítés elve

Kiejtés elve – fonetikus írásmód

• meggátolja az írott és a beszélt nyelv közötti eltéréseket
• a szóelemek írásformáját köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük pl: szín, hall
• a dz- és dzs-hangot tartalmazó szavak kivételt képeznek pl: edz, madzag

Szóelemzés elve – etimologikus írásmód

• abban segít, hogy a szóelemek írásban felismerhetők legyenek, ezért a kisebb ejtésbeli módosulásokat írásban nem vesszük figyelembe pl: anyja
• a több szóelemből álló, képztt, jellel vagy raggal ellátott, ill. összetett szavak írásában érvényesül pl: házból, díszszemle
• a kiejtés-, és a szóelemzés elve kiegészítik egymást

Hagyomány elve:

• főképpen családneveink, amelyek jelölése más, mint a mai ábécében található hangoké pl: Madách, Kazinczy
• szintén a hagyomány elve alapján tartotta meg helyesírásunk a j-nek ejtett ly-t
• hagyománnyal magyarázzuk azon szavak írását, amelyeket nyelvtanilag nem tudunk megmagyrázni, eredete elhomályosult pl: kapzsi, mindjárt

Egyszerűsítés elve:

• írásban csonkítjuk azokat a szavakat, amelyekben a hosszú mássalhangzóra végződő szóhoz a szóvégével azonos msh-val kezdődő toldalék járul: ilyenkor 3 msh helyett 2-t írunk.

Pl: makk + val = makkal

• nem alkalmazható összetett szavakban, családi nevekben és más tulajdonnevekben
• a vezetéknevek mindig alakőrzők, a keresztnevek egyszerűsíthetők