IRODALOM 1.
Ady
Endre világháborús költészete
1914 júliusban kitört az első világháború, s
ettől kezdve Ady költészetének középpontjába a magyarság
féltése került. Apokaliptikus képes sokaságában jelenik meg az
értelmetlen, az egész emberiséget fenyegető öldöklés, s
felrémlett az általános elembertelenedés szörnyű lehetősége
is.
A
háborús években átértékelődött a közelmúlt, a
költeményeiben ezért új küldetéstudat fogalmazódott meg.
A költő az első pillanattól kezdve érezte, hogy
itt a katasztrófa, szembefordult a nacionalista ujjongással.
Gyűlölte a vérontást, az emberi javak pusztítását: szava az
emberi természet tiltakozása volt a háború ellen, elszörnyedés.
A nemzetostorozó hangot a szánalom váltotta fel.
Ady költészete a világháború alatt átalakult: a
jelképiség háttérbe szorult, megjelenik az expresszionista
képalkotás.
Expresszionizmus:olyan
művészi megnyilatkozást, mely az alkotó szubjektív reflexióinak
kifejezésére
helyezi a hangsúlyt. XX. sz.-i művészeti irányzat.
Nagy
erejű, expresszionista verse az Emlékezés egy nyár éjszakára.
- Rapszódia: zaklatott és nyugtalan a lélek.
- Fordulópontot rögzít az emberiség történetében.
- A háború kitörésével rémületet idéz fel a fiktív én.
- Ady háborúellenessége észrevehető (pacifista → békeszerető).
- Bibliai idézet jelenik meg a Jelenések Könyvéből „harsona szó” „angyal dalolt” → katasztrófa, világvége kürtölés.
- „Különös, különös nyáréjszaka volt” = refrén, visszatérés, szóismétlés jellemző rá.
- Névlegesen megváltozik a világ → világvége.
- Értéktelenek a háborút irányító emberek – senkik → Ady szemben állt kora politikájával.
- A háborúban az igazi értékek levesznek → értékválság.
- Rablókért áll a világ, az igazi embernek lapulnia kell.
- Felborult a világértékrendje, minden a visszájára fordult.
- Háború metaforája a „véres, szörnyű lakodalom”.
- A költemény végén az egyén kerül a középpontba aki képtelen szabadulni az átélt borzalmaktól.
Világháborús
költeményeit gyarapítja még az Ember az embertelenségben.
- A cím ellentétet tartalmaz.
- Az „ember” a lírai énre utal, az „embertelenség” a háború.
- A címből kiderül a háborúhoz való hozzáállása.
- A háború metaforája a „téboly”.
- A háború: zúzta, nyúzta, nyomasztotta.
- Az 1. vsz. összegzi a háború borzalmait.
- Jellemző költői kép a metonímia.
- Szív – egész ember
Ember
– emberségre vonatkozhat
- Zavarodott idő, ő is zavarodott.
- Egymást kizáró ellentétek jelennek meg : az ember látszólag él, belül halott.
- Borzalmakat ír le „szörnyűség” „baj”
- Elkeseredettségének mértékét mutatja, hogy Istent káromol.
- Meg kell menteni az emberiség értékeit, a „szebb tegnapot”.
- Szánja a nemzetet.
- Azt látja feladatának a lírai én, hogy szót kiáltson a háború ellen.
- A román csapatok erdélyi betörése után írta.
- Csucsán szemtanúja volt a magyarok menekülésének.
- Költői és emberi helytállás a lényege (→ Babits)
Az
első világháború idején Magyarországon a nacionalista
lelkesedés volt jellemző, de a tervekkel elletétben nem
villámháború, hanem állóháború alakult ki. Sok-sok szenvedést
okozott a háború a fronton és a hátországokban is. Ady kezdettől
fogva ellenezte a háborút, tudta, hogy pusztulást hozó
eseménysor. Világháborús költészetének központjában a
magyarság és az emberség értékeinek feéltése került. A költő
szava tiltakozás a háború szörnyűségei ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése